Csecsemő, tipegő, óvodás, iskolás és serdülő korban jelentkeznek ún. korspecifikus félelmek, amelyek a gyermek aktuális fejlődési állapotával függnek össze. Például, amíg a gyermekben nem alakul ki az, hogy nem csak az létezik, amit látok, addig félelmet fog kelteni benne, ha éppen nem látja anyukáját. Később, az absztrakt gondolkodás megjelenésével a gyermek már el tudja képzelni, hogy anyukája akkor is létezik, amikor szemeivel éppen nem látja őt, ezért már nem jelent félelmet, ha anya máshol van.
A félelmek formái, eredete megbeszélése után, a félelmek feloldásának lehetőségeiről beszélgettünk. Fontos, hogy a szülő vegye komolyan gyermeke félelmeit (még ha felnőttként nehéz is elhinni, hogy az a dolog miért olyan félelmetes), fogadja be ezeket a félelmeket, hiszen ha a félelem megosztható, kevésbé lesz oly intenzív a kisgyermek számára. Segítség lehet, ha a gyermekkel beszélgetünk a félelem tárgyáról, ha a félelmet mint érzelmi reakciót racionalizáljuk, tehát észérvekkel ütköztetjük az érzelmi reakciót. A gyermekkori félelmek alakulásában nagy szerepe van a szülői félelmeknek – szülőként érdemes e téren is önvizsgálatot tartanunk – erőteljesen szorongó szülő nevelési attitűdje félelem felé terelgeti a gyermeket.
A Családi Kör beszélgetésekben nyári szünet következik, azonban szeptembertől további témákkal várjuk Önöket havonta egyszer közös gondolkodásra, beszélgetésre.
Témaötleteiket, javaslataikat várjuk a következő e-mail címre: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.