Az ember életében 25 év egyszerre tűnik hosszúnak is és rövidnek is. Hosszú, ha az előttünk álló időre gondolunk: mi lesz velünk, hol leszünk 25 év múlva. Rövidnek tűnik azonban olyankor, amikor visszatekintünk. Ilyenkor mindig arra gondolunk: milyen gyorsan elszaladt ez az idő.
A visszatekintés jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, mi minden történt velünk ez idő alatt. Mennyi minden változott, mi minden újult meg. Hiszen 25 év alatt az ember megtalálhatja magát, de bele is csontosodhat szokásaiba, megszokássá, unalmas rutinná válhat a kijárt út.
Óvodánk megtalálta magát az elmúlt időszakban. Kialakítottuk a keresztyén óvodai nevelésünk formáit, tartalmát mindennapjainkban. A közoktatás változásai és a kor, amelyben élünk, segített abban, hogy rugalmassá formáljuk működésünket.
Mindez azonban kevés lenne, ha nem lenne áldás intézményünkön. Ahogy a Zsoltárok könyve mondja: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők….” (Zsoltárok 127; 1-2) Talán mindannyian átéltük már, hogy bármit is teszünk, bárhogyan erőlködünk, nem haladnak a dolgaink. Mi azonban már sokszor megtapasztaltuk, hogy bármilyen nehézségeken kell is átmennünk, van, aki velünk van, van, aki segít.
Ezért vagyunk most itt. Hálát adni Istennek minden áldásáért és megtartó szeretetéért. Ez pedig nem relatív, hanem tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.
A halasmedia.hu oldalon megjelent cikk: http://halasmedia.hu/rovatok/kozelet/negyedszazados-oviunnep
További képek
