Több mint tíz éve, szeptember harmincadikán, Benedek Elek születésnapján ünnepeljük a népmese napját. Nagyon sok intézmény szervez a Magyar Népmese Napjára programot, és általában egész évben beépítik a népmeséket a gyerekek életébe. Mivel az idei évben kiemelt figyelmet szentelünk a verselés-mesélés területnek, így ez teljesen harmonikus az óvodánk céljaival. Ebben az évben a KRK Szilády Áron Gimnázium 3 diákja Tóbiás Anna 12.a, Bata Viola 12.a, Forczek Zsófia 11.a kedveskedett a középső és nagycsoportos gyermekeknek egy-egy népmese előadásával. A csoportokban a gyermekek nagyon megörültek a vendégeknek és csillogó szemmel hallgatták az előadott meséket. Nagyon sok kisgyermek már várta a népmesére jellemző királyfit, királylányt, esetleg a sárkányt valamint, hogy milyen próbákat kell kiállnia a szegény legénynek.
A mese felemel, segít, reményt ad, mindig azt a részünket szólítja meg, ami a legjobb, azt a mesehőst, akik mindannyian lehetnénk. Ezekkel a sorokkal és egy mesével búcsúzunk: Itt a vége fuss el véle, kössünk masnit a végére.
Írta: Vargáné Szőke Krisztina
Égig érő mesefa
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény öregember. Magányosan teltek-múltak a napjai, nem volt annak se fia, se lánya. Egyszer, ahogy hazafelé ballagott, talált egy szem magot. Hazavitte, és elültette az udvarába.
Hát ahogy telt múlt az idő, a mag kikelt, és elkezdett nőni. Nőtt, növekedett, mintha húzták volna, egykettőre szárba szökkent. Addig-addig igyekezett, hogy egy szép magas fa lett belőle. De még akkor sem állt meg, hanem csak nőtt tovább.
No, addig-addig nőtt, hogy a végén már fölért az égig. Annál magasabbra már nem nyújtózkodhatott, elkezdett hát széltében is növekedni, széltében is terjeszkedni. Gyönyörű szép hosszú ágai lettek, aztán minden ágból egy kisebb ág is kihajtott.
Az öregember nagyon megörült, mert az óriás fa hűs árnyékot adott az udvarában. Még csak akkor lett nagyobb a boldogsága, mikor az égig érő fa elkezdte hullajtani a meséket. Szórta, szórta a sok mesét, utóbb már nem is győzte hallgatni az öreg.
Annyi mese termett a fán, hogy megtelt velük az udvar, a falu, a város, az egész világ. Olyan mesék, hogy egyik szebb, mint a másik. Holnap legyenek a Ti vendégeitek!
