Figyelem! Az általad használt böngésző nem támogatott, így az oldalunk NEM működik, illetve nem jelenik meg TELJESKÖRŰEN! Segítségért kattints! Segítséget kérek!

Mindennapi kérdések egy óvodással: határok, dac, agresszió, evés-alvás

2017. április 24. 13:41 Írta: Kantár-Polyák Kamilla Megtekintés: 776

Az áprilisi találkozásunk mottójaként „A gyermek intelmei szüleihez” című írást választottam. Ez a képzeletbeli írás jól összefoglalja mindazt, ami a szülő-gyermek együttműködés alapja, gyermeki szempontból megfogalmazva. Érdemes figyelmesen elolvasni és fejünkben rögzíteni azt, hogy milyen gondolatok és mondatok állhatnak a gyermeki viselkedés mögött:

· Ne kényeztess el!  Tudom jól, hogy nincs mindenre szükségem, amit kérek, csupán kipróbálom, hogy mit csikarhatok ki Tőled!

· Légy velem határozott!  Ez azért fontos nekem, mert ezáltal érzem magam biztonságban.

· Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel! Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.

· Ne viselkedj úgy velem, mintha fiatalabb lennék, mint valójában vagyok! Ezzel csak azt éred el, hogy ostoba módon "nagy" -ként próbálok viselkedni.

· Ne javíts ki mások előtt! Sokkal többet érsz el, ha kettesben csendesen megmagyarázod, hogy mit hibáztam.

· Ne tégy úgy, mintha hibáim bűnök lennének! A kettő összekeverése megzavarja bennem az értékek megtanulását.

· Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy - fájdalmak árán - magam tapasztaljam meg a következményeket.

· Ne vedd rossz néven, ha azt mondom, hogy " nem szeretlek " !  Legtöbbször nem Te vagy akit nem szeretek, hanem a hatalmat ami akadályoz, hogy kedvem szerint cselekedjek.

· Ne törődj sokat apró egészségügyi panaszaimmal! Néha csak azt szeretném elérni, hogy figyeljetek rám.

· Ne korholj állandóan! Ha folyton zsörtölődsz, csak úgy tudok védekezni, hogy süketnek tettetem magam.

· Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam! Ezért néha úgy tűnik, mintha nem lennék becsületes.

· Ne rázz le, ha kérdésekkel fordulok Hozzád! Ha nem válaszolsz, egy idő után azt veszed majd észre, hogy abbahagyom a kérdéseket és máshol keresek választ a kérdéseimre.

· Légy következetes! Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam, és nem tudok többé bízni benned.

· Ne mondd nekem azt, hogy a félelmeim butaságok! Nagyon is valósak ezek a félelmek, és csak úgy tudsz segíteni nekem, ha megpróbálsz megérteni.

· Sose tégy úgy, mintha tökéletesen tévedhetetlen lennél! Túlságosan nagy lesz a csalódottságom, amikor rájövök, hogy nem vagy az.

· Ne gondold, hogy elveszíted a tekintélyedet, ha bocsánatot kérsz tőlem! Ez inkább meleg érzéseket ébreszt bennem.

· Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni! Kérlek, nyugodj bele próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül.

· Ne felejtsd el, hogy gyorsan felnövök! Biztos nehéz Neked velem lépést tartani, de kérlek, legalább próbáld meg.

· Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélkül. Talán nem is kell ezt neked hangoztatnom! Vagy mégis?

· Kérlek tartsd magad jó kondícióban! Szükségem van rád.

Ezeket a gyermeki kívánságokat összeköti az az alapelv, hogy a szülői és gyermeki viselkedés összefügg, gondoljunk erre az egységre egy közösen együttmozgó családi rendszerként, amely rendszer ok-okozatok mentén működik. Ennek következménye, hogy minden gyermeki megmozdulásnak üzenete van: legyen az dacos viselkedés, agresszió, evésben, esetleg alvásban megnyilvánuló eltérés, zavar. Egyedi, hogy megismerjük, hogy az adott családban miért viselkedik úgy a gyermek. Fontos, hogy szülőként fordítsunk elég figyelmet arra, hogy ezeket az üzeneteket megismerhessük!

A határokról néhány gondolat: nincsenek univerzális, örökérvényű határok, inkább egyediek és családra jellemzőek. A szülői önismeret formálódásával a szülők személyes határai bontakozhatnak ki a gyermek számára. Amíg ez nem történik meg, vagy nincs megfelelő módon kommunikálva a gyermek számára, addig ő igyekszik sértegetni a nem világos vagy nem kialakult személyes határokat.

Az agresszióról: emberi alapszükséglet a megbecsülés (természetesen mindannyian úgy érezzük, hogy tiszteletünk és megbecsülésünk megvalósul, azonban nem minden esetben így van ez a másik szemszögéből nézve). Ha ez hiányzik, agresszióhoz folyamodunk, mintegy jelzést adva. Tartsuk szem előtt, hogy az agresszió okai lehetnek a félelem, a bűntudat érzése, esetleg az a gondolat, hogy nem vagyunk annyira fontosak a másiknak, amennyire lenni szeretnénk. Továbbá meghatározó a szülői feszültség kezelése is: a szülői agresszió üzenet és minta a gyermek számára, amire ő szintén agresszióval válaszol.

A dacos viselkedés a gyermeki életkori fejlődés része, az önállósodás jelzése. Azonban a szülői reakció határozza meg leginkább, hogy milyen intenzíven zajlik a dackorszak. A legalapvetőbb kérdés, amelyet szülőként tisztázni kell, hogy el tudom-e fogadni az önállósodást? A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy hagyom-e őt érvényesülni, próbálkozni, kísérletezni, még akkor is, ha először-másodszor hibázni fog, lassabban, ügyetlenebbül valósít meg dolgokat. Ehhez türelem, empátia és elfogadás szükséges.

Az étkezés kapcsán kirobbanó konfliktusok, nehézségek szimbolikus tartalommal bírnak, utalnak a család érzelmi diszharmóniájára. Az ételadás a szeretet és a gondoskodás kifejeződése a családban. Alapelv, hogy a gyermekek ízlése és étvágya változékony. Példamutatással érhető el a pozitív étkezési légkör kialakítása, úgymint a szülők teremtsenek időt és kereteket a közös étkezésekhez, étkezzenek kiegyensúlyozottan és változatosan. Az étkezéseket tekintve is érdemes a családnak saját szokásokat kialakítani, és nem a származási családból hozott konvenciók szorongása alatt maradni. Jelenlegi családunk minden bizonnyal más, így étkezési és nevelési szokásaink is eltérőek lehetnek a származási családunkhoz képest.

Felmerülő kérdéseikkel forduljanak hozzám bizalommal az alábbi elérhetőségen keresztül: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.



Következő események