A szobatisztaság eléréséhez bizonyos testi - lelki, értelmi fejlettségre van szükség. Ez kb. 2-3 éves kor között következik be. Ebben a korban szinte egyik napról a másikra szobatisztává válnak a gyerekek. A nappali szobatisztaság kialakulása után hamarosan az ágytisztaság is kialakul - éjjel is száraz marad a pelus. Szakemberek véleménye szerint nem jó, ha éjjel felébresztjük a gyermeket, bilire ültetjük, mert így később fogja megszokni, hogy pisilés nélkül átaludja az éjszakát.
Nem érdemes siettetnünk, erőltetnünk a szobatisztává válást, esetleg büntetni a gyermeket a sikertelenség miatt, mert ezzel csak késleltetjük a szobatisztaság kialakulását. Az óvodakezdés időszakában a gyerekek egy részénél előfordulhat, hogy sorozatosan bepisilnek. Ez a gond a beszoktatás után legtöbbször megszűnik.
Ha a szobatisztaság évekkel későbbre tolódik ki, annak már valószínű, hogy valami testi, vagy pszichikai okai lehetnek. Bár újabban, az orvosok véleménye is megoszlik, nem mindenki tartja kórosnak, ha a szobatisztaság 4-5 éves korra alakul ki.
A szobatisztaság testi és lelki feltételei
A szobatisztaság kialakulását, és annak folyamatát elsősorban az idegrendszer érettségi szintje határozza meg, így siettetni ugyan nem tudjuk, de támogatni igen. Egy többlépcsős fejlődési folyamatról van szó, amelyre másfél éves kortól válnak éretté a gyerekek: ekkor lesznek képesek az ürítésnél használt záróizmaikat akaratlagosan szabályozni, de először is még csak rövid ideig (kb. 15 másodpercig) képesek visszatartani a vizeletet az ingertől számítva. Két, két és fél éves korra a két pisilés közötti „száraz” időszak négy-öt órára nő és ez már biztosan jelzi, hogy a gyermek kezd megérni a szobatisztaságra.
Emellett van egy pszichés feltétel is, amit lelki érettségnek nevezhetünk: a gyereknek akarni kell a szobatisztaságot, vagyis amit a szülei elvárnak tőle. A fejlődés folyamatában minden új képesség elsajátítása lemondással is jár. Ebben az esetben tudatosan le kell mondania arról a kényelemről, amit a pelenka viselése jelent. Ehhez persze meg is kell értenie, mit kívánnak tőle a szülei.
Ha a pelenka elhagyására akár testileg, akár pszichésen még nem érett, csak nagy kínlódások árán lehet a szobatisztaságot elérni.
Még véletlenül se szégyenítsük meg a gyermeket, ha egy eredményes korszak után bepisil, bekakál! „A gyereknek négy- és hétéves kora között joga van a ‹balesetre›” – írja Ranschburg Jenő (Szülők könyve). Szóbeli dicsérettel viszont ösztönözzük őt: „Mennyire ügyes vagy, hogy ezt már önállóan, teljesen egyedül meg tudod csinálni!” Az ajándékot és büntetést pedig – sikeres produkció vagy balesetek esetén –felejtsük el.
Az éjszakai szobatisztaság (más néven ágytisztaság) általában kicsit később következik be, mint a nappali – figyelmeztet a pszichológus, Bojti Andrea –, hiszen alvás közben gyakrabban kicsúszhat az ellenőrzés alól az ürítési funkció.
A nappali szobatisztaság kialakulása után a fejlődés következő lépcsőfoka a délutáni, alvás közbeni legyen. Érdemes lépcsőzetesen haladni: a gyerek a délutáni alvás két-három órája alatt tanulja meg először álmában is ellenőrizni a helyzetet, és visszatartani a vizeletét. Ha ez is megvan, akkor érdemes megvárni, ameddig a gyerek kéri, hogy vegyük le róla éjszaka is a pelenkát. Ez általában akkor következik be, amikor pár hete már reggelente is száraz a pelenka. Mindenesetre ezzel kapcsolatban is fő a türelem, mert az is normális, ha a nappali és az éjszakai szobatisztaság között akár évek is eltelnek.
Az előforduló bepisilésekkel, bekakilásokkal legyünk türelmesek, mert nem egyszerű, amit meg kell tanulniuk a gyerekeknek. Ilyenkor szemrehányás nélkül mondjuk el ismét kívánságunkat. Ha megértőek vagyunk és következetesek, akkor a siker nem marad el. A balesetektől sem kell kétségbe esni, inkább számítani kell rájuk, s ha bekövetkeznek, gyorsan orvosolni kell a bajt.
A támogató, elfogadó családi környezetben általában könnyen és időben szobatisztává válnak a gyerekek. Biztatni, bátorítani kell őket, elvárást támasztani velük szemben, s ezzel párhuzamosan egyre több önállóságot biztosítani számukra.
Hány éves korig normális a bevizelés gyermekeknél?
Öt éves korig tartjuk normálisnak, de bizonyos közlemények szerint hat éves korig nem kell semmi rosszra gondolni és nem érdemes semmiféle kezeléssel beavatkozni, ha a gyerek időnként bepisil - ez egyébként elő is fordul a hat évesek 15 %-nál. Egy-két alapvizsgálatot már hat éves kor előtt is meg lehet ejteni, ha a szülő szobatisztaságra szoktatás közben valami rendelleneset tapasztal. Egy ultrahangos vizsgálat vagy egy vizeletvizsgálat kiderítheti az esetleges fejlődési rendellenességeket vagy húgyúti gyulladást.
Hány éves korig nem probléma a nappali bevizelés?
Két és fél, három éves korig nem probléma. A nappali vizelettartási zavaroknak több formáját különböztetjük meg. Egyrészt létezik a sürgető vizelési inger, melyről a szülők úgy szoktak beszélni, hogy "eljátssza a gyerek az időt, és későn szalad a mosdóba". Leggyakrabban csak becsorog valamennyi vizelet a gyermek nadrágjába, nem üríti ki teljes hólyagtartalmát. Ilyenkor instabil hólyagműködés áll fenn.
Egy másik vizelési probléma, mikor a gyermek nappali vizelése nem folyamatos: szakaszosan pisil. Ez a tünet általában a poliszimptómás éjszakai bevizelés kísérő tünete. A hólyag felső részén található egy összehúzó izom, amelynek összehúzódása egészséges embereknél szinkronban működik a hólyag alján lévő záróizom kinyílásával. Ha ez a szinkronműködés felborul, akkor fordul elő a szakaszos pisilés - ilyen esetben nefrológushoz kell fordulni.