Mint minden évben, úgy idén is szeptember végén tartottuk óvodánkban a Teremtés hetét, mely most a Hála és felelősség témakörét járta körbe.
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” (Fil 4,4-6)
A gyermekeknek a tíz leprás gyógyulásának történetét mutattuk be, játszottuk el, helyenként bevonva a gyerekeket is. Érzékeltettük a betegség súlyosságát, a gyógyulás örömét és a hálaadás fontosságát. A tíz meggyógyult ember közül a történet szerint csak egy ment vissza hálát adni. A hálaadás, hálás lelkület nem Istennek fontos, sokkal inkább nekünk van szükségünk arra, hogy látva az Úr Isten áldásait, hétköznapi csodáit az életünkben vissza-visszatérjünk hozzá, hódolva előtte.
„A hálaadás mintegy visszahat a köszönetet mondóra is, formálja őt, felfogást, szemléletet, lelkületet, értékrendet alakít (át), kiegyensúlyozottabbá és boldogabbá tesz. A hálás lelkület által a közösség magatartása, viselkedése, a teremtett világhoz való viszonya végső soron fenntarthatóbbá válik, a fenntarthatósági kihívásokra és megoldási lehetőségekre fogékonyabb lesz...”- fogalmazza meg Zlinszky János
https://www.facebook.com/pg/golyafeszekovoda/photos/?tab=album&album_id=2407546612829569